2013. augusztus 21., szerda

Chapter 15.

-Harry szemszöge-


Reggel mikor felébredtem két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy szombat van és délután bál, és ha bál akkor Summer. A másik pedig: milyen jó hogy nem tettem meg Emmával, hogy megcsalom Summert. És arra a gondolatra jutottam hogy az ami kettőnk között történt Emmával, nem számít megcsalásnak - teljesen- Ahogy elgondoltam magamban hogy milyen jó fej is vagyok, berontott a szobámba Niall.
-Hé ember! Te itthon vagy?
-Mert szerinted hol lennék?
-És mi hol voltunk mikor te megjöttél? - gondolkodott el. 
-Fetrengtetek és közösen voltatok rosszul. 
-Dehát én nem is ittam sokat.
-Jólvan Niall, te biztos a kajától voltál rosszul. A többiek már fent vannak? És ha igen, akkor hogy vannak? - kérdeztem.
-Részben. - felelte Niall. 
-Ezt hogy érted? - néztem rá.
-Liam ott ül lent egy pohár kávét töltött magának másfél órája, és azt bámulja. 
-Miért? - lepődtem meg.
-Biztos leszokóban van a kávéról. - rántotta meg a vállát.
-Zayn, Louis? Egyben vannak?
-Ja, azt mondják úgy érzik magukat mint a zsebtolvaj akit kifosztottak. 
-Jaj Istenem. Mi a francnak piáltok annyit? Liamnek nem a kávéról hanem az alkoholról kéne leszokni, a srácok meg nem tudom miért érzik úgy magukat. Egyáltalán hogy érezhet a zsebtolvaj, akit kifosztottak? 
-Ó Harry, nem az a lényeg hogy érzi magát egy zsebtolvaj. Ők viszont nyomorultan és csalódottan érzik magukat. 
-Ja értem, a nyomorult oké. De mitől csalódottak?
-Hát attól, hogy Louis szerint csalódtak Zayn-el, mert azt hitték jobban bírják a piát. - nevette el magát Niall. -És most az a sok lóvé amit tegnap elittak, ablakon kidobott volt mert aztán ők meg kidobták a wcbe a rókát. 
-Össze bírjátok szedni magatokat? Tudjátok mi lesz délután, ugye? - kérdeztem.
-Ööö...várj, mi is? 
-Bál, Horan. Bál.
-Hurrá! Bál, kaja, csajok! Huh én már jól is vagyok. - örvendezett.
-Jó, akkor ezzel a mondattal vidítsd fel a többieket is.
-Okéééééééééééé! - majd ezzel a kiáltással, kiviharzott a szobámból. Én még egy kicsit ültem, majd lesétáltam megnézni Liamet. És tényleg. Egy felvett pozícióban mereven ült, és nézte a kávét - ami már lehet meg is romlott - 
-Helló Liam! - ültem le vele szemben. Rám se nézett, meg sem szólalt.  -Hogy vagy ma? - kérdeztem, szinte már-már mosolyogva. Semmi. 
-Liam, mi a baj?
-Nem. - szólalt meg végre. 
-Húha. Mi lett veled? Nézhetem én is a kávédat?
-Nem. - mondta megint.
-Mi a franc van veled, szólalj már meg!
-Asszem' meg...vagyok...halva... - dadogta. Ezen felnevettem, mert olyan fejet vágott mint akit most élesztettek újra. 
-Nem...vicces...bunkó. - nyögte újra. 
-Tudod Liam, ma bál lesz.
-Kuss. - jött a gyors válasz. 
-Megiszod azt a kávét, vagy megihatom? - mutattam a bögrére. 
-I..hatod. Csak kicsit...belehánytam. 
-Fú, hát ez szép teljesítmény. Akkor inkább meghagyom neked. Örülök hogy ilyen jót beszélgettünk ma reggel - álltam fel - megyek inkább és megnézem Louist és Zaynt, hátha ők életképesebbek. - vállon akartam veregetni, de úgy nézett rám, mint aki rögtön lenyomja a torkomon a kávéspoharat, így inkább ezt kihagytam és felvágtattam a lépcsőn, gondolva hogy a két hülyének biztos jobb kedve van. Ez nem jött be sajna mert amikor bementem azt kellett látnom, hogy Louis olyan fehér hogy csak hosszas vizslatás után tudtam megkülönböztetni az ágyneműjétől. Zayn pedig éppen a Louis cipőjébe hányt. 
-Sziasztok. - mondtam szinte már suttogva. 
-Ne ordíts. - szólt rám Lou. 
-Ja. - fejezte be Zayn a műveletet. -Mit hangoskodsz kora reggel te paraszt?
-Mi van? Nincs jó kedvetek srácok? - kérdeztem tőlük. Nagyon óvatosan egymásra néztek. -És még hülye is. - mondták egyszerre. 
-Nem hiszem el hogy már megint ez van. Réggeben is mondtam, hogy sokkal jobb ha csajoztok mint az hogy isztok. Az legalább nem árt meg nektek. Van 10 órátok hogy összeszedjétek magatokat, én addig lemegyek eszek-iszok..
-Tűnj ki innen - szakított félbe Zayn, és ismét hányni kezdett. Ne essetek kétségbe, nem kellett nekik 10 óra, és nem halt meg egyikőjük sem mert mire indultunk a bálba már mindegyik ugyanolyan hangos, eleven, és élő volt mint máskor. Bálhoz méltóan öltöztünk bár Niallnek kicsit gondja volt a csokornyakkendővel, na meg az öltönynadrággal..no meg egy kevés az inggel. Lou rácibálta a nadrágot, én pedig addig kötöttem a csokornyakkendőt míg nem kékült be a feje, tehát semmi agresszió nem történt. Izgatottan indultunk útnak. Mondjuk csak én voltam izgatott, úgy vert a szívem mint aki most futotta le a kis maratont ami pedig Summer miatt volt. Alig vártam hogy lássam. Rendkívül szép lány, még akkor is ha utcai viseletben van. Magam elé képzeltem, felkontyolt hajjal, hófehér ruhában, mosolygósan, gyönyörűen.
Hamar odaértünk a gimnáziumba - még hamarabb is mint gondoltam - azt sem tudtam, ezek miről vitáznak megint mert csak Summer járt az eszemben. Eldöntöttem, hogy a fellépés után, sőt előtte és közben is csak őt fogom nézni. - remélem hamar megtalálom a bál forgatagában, és biztos így lesz mivel ő a legszebb - tehát eldöntöttem, hogy odamegyek hozzá, felkérem egy táncra, átkarolom szorosan, elmondom neki milyen gyönyörű és rendkívüli, és megkérem rá hogy hadd lehessek a barátja. Igen, ezt fogom tenni, mert rájöttem hogy ő az a lány akire mindig gondolok és akivel szívesen együtt vagyok. Míg ezt végig gondoltam, arra eszméltem fel hogy a fiúk már lökdösnek hogy szálljak ki. Előbb azt hittem hogy lerobbantunk, de aztán rájöttem hogy mégsem. Komolyan mondom, hogy izzadt a tenyerem és reszketett a lábam. 
-Pucsíccs Harry, itt vannak a csajok! - szólt be Lou. -Rengeteg szőke, mind rád vár. 
-Fogd már be. - förmedtem rá. -Alig vagyok magamnál. 
-Hát nem kellett volna annyit innod fiam! - ölelte át a vállamat Zayn, majd büfögött egy whiskey szagút és arrébb ment. 
-Ne már, olyan undi vagy. - sipított Niall. 
-Az volt az undi, hogy az este megállás nélkül fingottál. - válaszolt neki Zayn. 
-Az nem volt ilyen alkohol szagú. 
-Az nem, mert büdös hagyma szaga volt. Pfujj. Gusztustalan. - szállt be a vitába Louis. 
-Álljon meg a csorda! - tartotta fel a kezét Liam. -Mindenki tudja hol van a helye. Azért, mert ez egy gimis bál ugyanúgy kell figyelni és dolgozni, mintha a Wembley stadionban lépnénk fel, több ezer ember előtt. Normálisan, nem hülyülünk, nem tévesztünk, nem fingunk - nézett Niallre - és nem büfögünk - itt pedig Zaynre - Megtapsoltuk Liamet, mert ma még ez volt az első összetett mondata, aminek értelme is volt, majd az igazgató felkonferált bennünket. Én abból szinte semmit nem hallottam mert mind a négyen - természetesen egyszerre - akartak kinézni a függöny mögül hogy, hogyan nézek ki a lányok. Lett is belőle nagy lökdösődés, majdnem leszakítottuk a függönyt. Amint bementünk, rögtön őt kezdtem keresni. Sehol nem láttam. Az nem lehet hogy nincs itt. 
-Biztos friss levegőt szív. - állt meg mellettem Zayn.
-Ja, lehet smacizik valakivel. - csatlakozott Louis. Erre még kétségbeesettebben kezdtem pásztázni a tömeget. Így énekeltünk le három számot, hogy nem láttam sehol. Egy csomószor elrontottam a szöveget, amiért kaptam is a fiúktól. 
-Ott van. - súgta Louis. 
-Ha még egyszer rontasz, agyonverlek itt a színpadon. - mondta Zayn majd kedvesen rám mosolygott és elpiruettezett. 
-Előre, közép, jobb. - mondta Zayn. Elkezdtem a szólót és arra néztem, amerre Zayn vezérelt. És akkor megláttam. Azt hiszem, hogy elment a hangom és már soha többé nem jön vissza. Lefagytam. Amint odanéztem, megláttam őt egy idegen fiúval, amint épp csókot váltottak. Onnantól nem hallottam a zenét, nem hallottam hogy énekelek - mivel nem is énekeltem - sőt még azt sem tudtam, hogy melyik szám megy éppen. Semmi mást nem láttam, csak őt, a gyönyörűszép  vállára omló szőke, göndör hajával, a fekete váll nélküli estélyi ruhájában, amint egy idegen férfival csókolózik. Egyszerre kavargott bennem szerelem, fétékenység és düh. Ha nem lennék erős fickó, már rég összeomlottam volna a színpadon. Becsapva éreztem magam...kidobva és kihasználva. Mi ez? Bosszú, Emma miatt? Az nem lehet, Summer nem tud róla... Akkor is jobban éreztem volna magam, ha egy úthenger átmegy rajtam. Megfordult és egyenesen a szemembe nézett, azzal a gyönyörű, haragos barna szemével, majd csinált egy hátraarcot és kisétált a bálteremből. 
-Ezért még számolunk, most menj utána. - lökött meg Liam, én pedig leugrottam a színpadról.

2013. augusztus 7., szerda

Chapter 14

- Summer szemszöge - 


Reggel - mit reggel? Hajnal hat órakor- arra a nagyszerű eseményre ébredtem, hogy Malcolm a fülembe üvölti hogy "Hurrá szombat van, és nincs ovi." 
-Malcolm, dugulj már el! A frászt hozod rám. Mi a nyavalyáért nem alszol még? 
-Most mondom! SZOMBAAAAT, SZOMBAAT!! - ugrált az ágyamon miközben én úgy pattogtam mint egy tenisz labda. 
-Állj már le az Istenedet. Mit ugrálsz itt? Már kezdek tengeribeteg lenni. Takarodj ki a szobámból. Téged kezeltetni kéne. - mondtam neki és lerúgtam az ágyamról. 
-Naaa hülye idióta! Megmondalak anyának! - vinnyogott és kifele menet maxra tekerte a hangerőt a hifimen. 
-Ez hülye. - álltam fel, miközben megjelent anya, és kirángatta az öcsémet. Szerintem elmeorvoshoz viszi. Mivel kiment az álom a szememből és vagyok olyan intelligens hogy nem keltem fel telefonhívásommal Amandát, bekapcsoltam a laptopomat. Ahogy böngésztem a pletykarovatot, hirtelen ismerős képre lettem figyelmes. Kinagyítottam, mert nem hittem el hogy jól látok, elővettem a fiókból a nagyitól elkobzott szemüveget...még azt is feltettem - de hamar levettem mert szédülni kezdtem-  mert nem hittem a szememnek. A gyomrom görcsbe rándult, megkaptam hirtelen Muhamed Ali balhorgát, ami egyenesen a gyomorszájamat érte. Lázasan az alábbi cikket olvastam. 

"A One Direction szépfiúját megtalálta a szerelem!
Szerkesztőségünk biztos hírforrásból tudja, hogy Harry Styles, a One Direction egyik frontembere a tegnapi napot egy szép szőke modell, Emma Ostilly társaságában töltötte. Az új klipjükön dolgoztak együtt - amely a napokban fog megjelenni - majd a sikeres munkát egy vacsorázós, bulizós este követte melyet a fotósunk felvétele alapján egy forró csókkal pecsételtek meg. Kíváncsian várjuk,  hogy mennyire komoly ez a kapcsolat közöttük, és meddig tart, hiszen mindketten függetlenek értesüléseink szerint.
"


Elolvastam a cikket még egyszer, megnézem a képeket még egyszer...és még 20x. Nem is tudom miért esett ez nekem ennyire borzalmasan, hiszen nem is járunk együtt. Csalódtam benne, habár nem ígért nekem semmit...de akkor is olyan kedves volt velem, hogy szerintem joggal gondolhatom azt most, hogy dögöljön meg. Iszonyatosan sajnáltam magam, könnyeimnek szabad teret engedtem így a szobám kezdett lassan patakká változni. Az sem érdekelt, hogy hány óra azonnal hívtam Amandát, aki nagyon hamar - talán a hatvanadik csengésre - felvette. 
-Mi a szar van? - kérdezte kedvesen. - csak bőgtem bele a telefonba.
-Summer, te vagy az? Miért sírsz, mi van veled, mi a baj? -  zúdította rám kérdéseit. 
-Harry - sírtam bele a telefonba.
-Mi van? Mond már! - unszolt.
-Harry. -zokogtam ismét. 
-Jesszus Summer, mi van vele? Meghalt?
-Harry - nyögtem ki megint.
-Basszus, kezdjük inkább rögtön a második szóval.
-Megcsalt. -sírtam.
-Meghalt? Tényleg? - kiáltotta - de hogyan?
-Hülye. - mondtam még mindig sírva. 
-Tudom hogy az, de abba még nem halt bele senki. - felelte ő. 
-Istenem ne legyél már ilyen értelmetlen. - préseltem ki magamból egy szuszra. 
-Látod, tudsz te ha akarsz. Még akkor is ha csak fél hét van. Szóval? - kérdezte. Visszafojtott hangon mondtam neki hogy nézze meg - az általam küldött - cikket és képeket, majd véleményezze. Míg olvasta a cikket, a vonalban maradt. 
-Azt a büdös kurva élet! - szólalt meg, ebből gondoltam hogy elolvasta -  Mit művel ez a barom? Ki ez a szőke ribanc? Nem is hallottam még róla. - tolta teljesen felháborodottan. -Mocskos hülye lotyó, én megölöm. 
-Igen, nekem is ezek voltak az első gondolataim, de én inkább Harryt nyírnám ki. - bátorodtam fel.
-Szedd össze magad Summer, legyél következetes mint mindig, ma ne foglalkozz ezzel a dologgal, tudom hogy közhely, de összpontosíts a bálra. Ezt a dolgot meg Harryvel amint jelentkezik megbeszéled. Csak mond rá valamit! Tuti bejössz pedig neki, látszik rajta. - próbált megnyugtatni. 
-Figyelj drága. Szép ruha, szép haj, Eddy, rózsa, éééééééééés meglepetésvendég. A diri biztos megint valami hülyéket hívott. Erről szól a mai nap ne gondolj semmi másra. - aranyos volt ahogy próbálta a figyelmemet elterelni, és egy kicsit sikerült is neki. Hála égnek.
-Mostmár úgysem tudok aludni, azonnal ott vagyok nálad, reggeli és aztán indulhat a beauty-túra. Oké? - kérdezte Amanda.
-Oké. - feleltem neki.
-Ja igen Summer! És addig próbálj meg ne öngyilkos lenni. - majd megszakította a vonalat. Felálltam, bementem a fürdőbe és elkövettem azt a hibát hogy belenéztem a tükörbe. Úgy néztem ki mint egy felpuffadt csiga. -Nem baj, legalább megdolgoznak a szépségszalonban a pénzemért. - mosolyodtam el kárörvendően. 
Kicsit szomorúan, de jól eltelt az idő. Örültem hogy Amanda velem volt. Ő azért meghatározó eleme az életemnek. Minden zokszó nélkül tűrte a ruha választást, próbálást és a fodrászt is. Épp annyi időm maradt, hogy egyek, letusoljak és felöltözzek. Ekkor csöngettek. Anya és az öcsém már kiváncsian várták, hogy festek. 
-Anya kinyitnád? - kiabáltam le az emeletről. 
-Biztos Ashton az. - válaszolt anya.
-Be is szarnék. - kiabáltam le ismét. Öcsém azonban már meg is oldotta a helyzetet: szélesre tárta az ajtót és vad üvöltésbe kezdett.
-EEEED! Szia Eddy, szia Eddy, mit hoztál?
-Semmit. Miért kellett volna?
-Ó, igen jól festesz Ed. - mondta neki anya. 
-Igen Martha, köszönöm. Mégis úgy érzem magam, mint egy töketlen palotapincsi. Hol van az én múzsám? - ordított fel az emeletre Ed. 
-Egy pillanat. - szóltam le. 
-Kb. éjfélig odaérünk? - kiáltott vissza ércelődve.
-Most nem fogsz felidegesíteni - mondtam neki - mert ezen már túl vagyok. - dobtam magamra egy kis szájfényt, felhúztam magamra a cipőimet, és királynői tartással - amit már azelőtt gyakoroltam a tükörben - vonultam fenségesen lefelé. 
-Húúú..- mondta Eddy.
-Aztaaaaaaaaaa!! - ugrált Malcolm. A hatás fokozásának kedvéért megálltam egy pillanatra. -Csak ennyi? - kérdeztem.
-Gyönyörű vagy. - nézett rajtam végig Eddy. 
-Úgy nézel ki mint a fekete özvegy. - bókolt Malcolm, nem túl kedvesen. 
-Te meg mint Micimackó! - csíptem meg az orrát.
-Hölgyem, a kocsi előállt. - nyújtotta karját Ed. 
-Gyerekek, egy fotót hadd készítsek rólatok! Annyira szépek vagytok. - áradozott anya. A fotók után elindultunk a bálba. Semmit nem késtünk le, csak a szokásos báli hangulat és felfordulás fogadott bennünket, meg Amanda a talpig érő rózsaszín estélyi ruhájában, gyönyörűen és tündöklően, Peterrel az oldalán. 
-Nem tudom, hogy miért érzem azt hogy úgy nézek ki mint egy adag puncsfagyi. - elégedetlenkedett Amanda. 
-Ne viccelj már, gyönyörű vagy. - feleltem neki, mire a fiúk helyeselni kezdtek. 
-Na akkor csapjunk a lovak közé. - mondta Amanda és rögtön őrjöngeni kezdett. Mindenkit érdekelt, hogy ki lesz a meglepetés vendég, de azt sejtettük hogy valami együttes a hangszerekből itélve, amik a színpadon helyezkedtek el. 
-Menjünk klotyóra. - ajánlotta fel Amanda - már megsüketülök ebben a hangzavarban. Jobban vagy már? - kérdezte. 
-Mindegy, nem gondolok rá. - húztam el a szám.
-Nem is jelentkezett Harry?
-Nem, és szerintem nem is fog. Nem igen érdeklem őt. - mondtam szomorúan. 
-Hát ez szinte hihetetlen. - konstatálta Amanda, majd pisilni kezdtünk.
Mikor visszaértünk a bálterembe, azt hittem rögtön elájulok, mert a diri pont akkor konferálta fel a meglepetés vendéget...a One Directiont. Minden lány természetesen őrjöngeni kezdett, Amanda pedig merően nézett rám. A fiúk bejöttek, természetesen bálhoz öltözve, makulátlan külsővel, jókedvűen és energikusan mint mindig. Énekelni kezdtek. Közben Harryt figyeltem, aki szemével pásztázta a táncoló párokat. Nem tudtam megmozdulni, egyszerűen gyökeret vert a lábam a padlóba. Eddy odajött és rángatni kezdett hogy menjünk táncolni. Mivel nem bírtam megmozdulni, ezért átkarolta a derekamat majd az ölébe emelt. Egy cseppet nem volt feltűnő, és áááááá egy kicsit sem voltam piros. Úgy szorítottam Ed nyakát, hogy már szinte lilult a feje. Mivel nem bírt lerakni, egészen egyszerűen leült velem egy asztalra, és könyörgött hogy engedjem el a nyakát. Harry ekkor még nem vett észre szerintem, mert teljesen a másik irányba nézett. Annyira el volt foglalva tömeg vizslatásával hogy egy csomószor szöveget rontott. Négy gyors szám után, következett egy lassú. 
-Lábra bírsz már állni? - kérdezte Eddy.
-Hogy nézek ki? - néztem rá.
-Gyönyörű vagy. Semmi baj veled. Csak könyörgöm, tanulj már meg újra járni. - mondta Ed bíztatóan és lecsúsztunk az asztalról. 
-Majd én vezetlek, bízz bennem. - szorította meg a derekamat. A bálterem közepére sodródtunk és nem tudom hogy Eddy miért csinálta, és azt sem hogy én miért de megcsókoltuk egymást. Harry pont ekkor kezdett bele szólójába, ami a csókot követően néma csenddé vált. Szóval megtalált...