-Harry szemszöge-
Reggel mikor felébredtem két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy szombat van és délután bál, és ha bál akkor Summer. A másik pedig: milyen jó hogy nem tettem meg Emmával, hogy megcsalom Summert. És arra a gondolatra jutottam hogy az ami kettőnk között történt Emmával, nem számít megcsalásnak - teljesen- Ahogy elgondoltam magamban hogy milyen jó fej is vagyok, berontott a szobámba Niall.
-Hé ember! Te itthon vagy?
-Mert szerinted hol lennék?
-És mi hol voltunk mikor te megjöttél? - gondolkodott el.
-Fetrengtetek és közösen voltatok rosszul.
-Dehát én nem is ittam sokat.
-Jólvan Niall, te biztos a kajától voltál rosszul. A többiek már fent vannak? És ha igen, akkor hogy vannak? - kérdeztem.
-Részben. - felelte Niall.
-Ezt hogy érted? - néztem rá.
-Liam ott ül lent egy pohár kávét töltött magának másfél órája, és azt bámulja.
-Miért? - lepődtem meg.
-Biztos leszokóban van a kávéról. - rántotta meg a vállát.
-Zayn, Louis? Egyben vannak?
-Ja, azt mondják úgy érzik magukat mint a zsebtolvaj akit kifosztottak.
-Jaj Istenem. Mi a francnak piáltok annyit? Liamnek nem a kávéról hanem az alkoholról kéne leszokni, a srácok meg nem tudom miért érzik úgy magukat. Egyáltalán hogy érezhet a zsebtolvaj, akit kifosztottak?
-Ó Harry, nem az a lényeg hogy érzi magát egy zsebtolvaj. Ők viszont nyomorultan és csalódottan érzik magukat.
-Ja értem, a nyomorult oké. De mitől csalódottak?
-Hát attól, hogy Louis szerint csalódtak Zayn-el, mert azt hitték jobban bírják a piát. - nevette el magát Niall. -És most az a sok lóvé amit tegnap elittak, ablakon kidobott volt mert aztán ők meg kidobták a wcbe a rókát.
-Össze bírjátok szedni magatokat? Tudjátok mi lesz délután, ugye? - kérdeztem.
-Ööö...várj, mi is?
-Bál, Horan. Bál.
-Hurrá! Bál, kaja, csajok! Huh én már jól is vagyok. - örvendezett.
-Jó, akkor ezzel a mondattal vidítsd fel a többieket is.
-Okéééééééééééé! - majd ezzel a kiáltással, kiviharzott a szobámból. Én még egy kicsit ültem, majd lesétáltam megnézni Liamet. És tényleg. Egy felvett pozícióban mereven ült, és nézte a kávét - ami már lehet meg is romlott -
-Helló Liam! - ültem le vele szemben. Rám se nézett, meg sem szólalt. -Hogy vagy ma? - kérdeztem, szinte már-már mosolyogva. Semmi.
-Liam, mi a baj?
-Nem. - szólalt meg végre.
-Húha. Mi lett veled? Nézhetem én is a kávédat?
-Nem. - mondta megint.
-Mi a franc van veled, szólalj már meg!
-Asszem' meg...vagyok...halva... - dadogta. Ezen felnevettem, mert olyan fejet vágott mint akit most élesztettek újra.
-Nem...vicces...bunkó. - nyögte újra.
-Tudod Liam, ma bál lesz.
-Kuss. - jött a gyors válasz.
-Megiszod azt a kávét, vagy megihatom? - mutattam a bögrére.
-I..hatod. Csak kicsit...belehánytam.
-Fú, hát ez szép teljesítmény. Akkor inkább meghagyom neked. Örülök hogy ilyen jót beszélgettünk ma reggel - álltam fel - megyek inkább és megnézem Louist és Zaynt, hátha ők életképesebbek. - vállon akartam veregetni, de úgy nézett rám, mint aki rögtön lenyomja a torkomon a kávéspoharat, így inkább ezt kihagytam és felvágtattam a lépcsőn, gondolva hogy a két hülyének biztos jobb kedve van. Ez nem jött be sajna mert amikor bementem azt kellett látnom, hogy Louis olyan fehér hogy csak hosszas vizslatás után tudtam megkülönböztetni az ágyneműjétől. Zayn pedig éppen a Louis cipőjébe hányt.
-Sziasztok. - mondtam szinte már suttogva.
-Ne ordíts. - szólt rám Lou.
-Ja. - fejezte be Zayn a műveletet. -Mit hangoskodsz kora reggel te paraszt?
-Mi van? Nincs jó kedvetek srácok? - kérdeztem tőlük. Nagyon óvatosan egymásra néztek. -És még hülye is. - mondták egyszerre.
-Nem hiszem el hogy már megint ez van. Réggeben is mondtam, hogy sokkal jobb ha csajoztok mint az hogy isztok. Az legalább nem árt meg nektek. Van 10 órátok hogy összeszedjétek magatokat, én addig lemegyek eszek-iszok..
-Tűnj ki innen - szakított félbe Zayn, és ismét hányni kezdett. Ne essetek kétségbe, nem kellett nekik 10 óra, és nem halt meg egyikőjük sem mert mire indultunk a bálba már mindegyik ugyanolyan hangos, eleven, és élő volt mint máskor. Bálhoz méltóan öltöztünk bár Niallnek kicsit gondja volt a csokornyakkendővel, na meg az öltönynadrággal..no meg egy kevés az inggel. Lou rácibálta a nadrágot, én pedig addig kötöttem a csokornyakkendőt míg nem kékült be a feje, tehát semmi agresszió nem történt. Izgatottan indultunk útnak. Mondjuk csak én voltam izgatott, úgy vert a szívem mint aki most futotta le a kis maratont ami pedig Summer miatt volt. Alig vártam hogy lássam. Rendkívül szép lány, még akkor is ha utcai viseletben van. Magam elé képzeltem, felkontyolt hajjal, hófehér ruhában, mosolygósan, gyönyörűen.
Hamar odaértünk a gimnáziumba - még hamarabb is mint gondoltam - azt sem tudtam, ezek miről vitáznak megint mert csak Summer járt az eszemben. Eldöntöttem, hogy a fellépés után, sőt előtte és közben is csak őt fogom nézni. - remélem hamar megtalálom a bál forgatagában, és biztos így lesz mivel ő a legszebb - tehát eldöntöttem, hogy odamegyek hozzá, felkérem egy táncra, átkarolom szorosan, elmondom neki milyen gyönyörű és rendkívüli, és megkérem rá hogy hadd lehessek a barátja. Igen, ezt fogom tenni, mert rájöttem hogy ő az a lány akire mindig gondolok és akivel szívesen együtt vagyok. Míg ezt végig gondoltam, arra eszméltem fel hogy a fiúk már lökdösnek hogy szálljak ki. Előbb azt hittem hogy lerobbantunk, de aztán rájöttem hogy mégsem. Komolyan mondom, hogy izzadt a tenyerem és reszketett a lábam.
-Pucsíccs Harry, itt vannak a csajok! - szólt be Lou. -Rengeteg szőke, mind rád vár.
-Fogd már be. - förmedtem rá. -Alig vagyok magamnál.
-Hát nem kellett volna annyit innod fiam! - ölelte át a vállamat Zayn, majd büfögött egy whiskey szagút és arrébb ment.
-Ne már, olyan undi vagy. - sipított Niall.
-Az volt az undi, hogy az este megállás nélkül fingottál. - válaszolt neki Zayn.
-Az nem volt ilyen alkohol szagú.
-Az nem, mert büdös hagyma szaga volt. Pfujj. Gusztustalan. - szállt be a vitába Louis.
-Álljon meg a csorda! - tartotta fel a kezét Liam. -Mindenki tudja hol van a helye. Azért, mert ez egy gimis bál ugyanúgy kell figyelni és dolgozni, mintha a Wembley stadionban lépnénk fel, több ezer ember előtt. Normálisan, nem hülyülünk, nem tévesztünk, nem fingunk - nézett Niallre - és nem büfögünk - itt pedig Zaynre - Megtapsoltuk Liamet, mert ma még ez volt az első összetett mondata, aminek értelme is volt, majd az igazgató felkonferált bennünket. Én abból szinte semmit nem hallottam mert mind a négyen - természetesen egyszerre - akartak kinézni a függöny mögül hogy, hogyan nézek ki a lányok. Lett is belőle nagy lökdösődés, majdnem leszakítottuk a függönyt. Amint bementünk, rögtön őt kezdtem keresni. Sehol nem láttam. Az nem lehet hogy nincs itt.
-Biztos friss levegőt szív. - állt meg mellettem Zayn.
-Ja, lehet smacizik valakivel. - csatlakozott Louis. Erre még kétségbeesettebben kezdtem pásztázni a tömeget. Így énekeltünk le három számot, hogy nem láttam sehol. Egy csomószor elrontottam a szöveget, amiért kaptam is a fiúktól.
-Ott van. - súgta Louis.
-Ha még egyszer rontasz, agyonverlek itt a színpadon. - mondta Zayn majd kedvesen rám mosolygott és elpiruettezett.
-Előre, közép, jobb. - mondta Zayn. Elkezdtem a szólót és arra néztem, amerre Zayn vezérelt. És akkor megláttam. Azt hiszem, hogy elment a hangom és már soha többé nem jön vissza. Lefagytam. Amint odanéztem, megláttam őt egy idegen fiúval, amint épp csókot váltottak. Onnantól nem hallottam a zenét, nem hallottam hogy énekelek - mivel nem is énekeltem - sőt még azt sem tudtam, hogy melyik szám megy éppen. Semmi mást nem láttam, csak őt, a gyönyörűszép vállára omló szőke, göndör hajával, a fekete váll nélküli estélyi ruhájában, amint egy idegen férfival csókolózik. Egyszerre kavargott bennem szerelem, fétékenység és düh. Ha nem lennék erős fickó, már rég összeomlottam volna a színpadon. Becsapva éreztem magam...kidobva és kihasználva. Mi ez? Bosszú, Emma miatt? Az nem lehet, Summer nem tud róla... Akkor is jobban éreztem volna magam, ha egy úthenger átmegy rajtam. Megfordult és egyenesen a szemembe nézett, azzal a gyönyörű, haragos barna szemével, majd csinált egy hátraarcot és kisétált a bálteremből.
-Ezért még számolunk, most menj utána. - lökött meg Liam, én pedig leugrottam a színpadról.


