2012. november 9., péntek

Chapter 10

-Summer szemszöge-


Majdnem elsüllyedtem a cinkes helyzet miatt mármint hogy az öcsém röpke 10 perc alatt mindent kikotyogott Harrynek holott ezeket nekem kellett volna elmondanom. Tovább fokozta a föld alá bújási kényszeremet,hogy ott állt egy karnyújtásnyira tőlünk Ashton. Hirtelen úgy éreztem magam mint egy palackba zárt szellem. Ashton ahogy megfordult és ránk nézett...az a tekintet...húú..elmondhatatlan. Az én ábrázatomat hagyjuk,Harryre pedig hiába néztem rá,az Ő arcáról nem lehetett semmit leolvasni. A kínos csöndnek Ashton vetett véget:
-Summer,beszélhetnénk négyszemközt.
-Igen persze,azt hiszem kéne...-majd elléptem Harry mellől megközelítvén Ash auráját. 
-Indulj haza,mindjárt megyek én is.-mondtam az öcsémnek mivel már nem volt messze a házunk. Malcolm egy kicsit dünnyögött,aztán elköszönt Ashtől és Harrytől,majd elindult. Ashton egyáltalán nem rám figyelt,ugyanis merően tanulmányozta Harryt. Ránéztem Harryre,aki szintén szúrós tekintetet lőtt Ash felé. 
-Akkor én elmentem.-szólt Hazza.
-Hát menj.-vágtam neki oda,miközben a szívem akart leszakadni...mert már megint nem azt teszem amit szeretnék. Ezzel Harry megrántotta a vállát sarkon fordult és köszönés nélkül távozott. Szerettem volna azt mondani Ashtonnak hogy inkább ő menjen a francba,szerettem volna Harry után futni és átölelni de ehelyett ott álltam és a pulcsim cipzárját húzgáltam le-föl zavaromban. 
-Fejezd már be ezt a cipzározást,mert még elrontod.-szólt kimérten Ashton.-Nos ki ez a gyerek?-kérdezte.
-Izé...hát ő Harry Styles.
-Ne szórakozz velem Summer,pontosan tudom hogy ki ő. A kérdésemet úgy értettem,hogy a számodra ki ez a srác?-kérdezte fürkészően Ash.
-Miből gondolod hogy számomra ő valaki?-nyögtem ki.
-Mert az az érzésem,hogy talán miatta vagy más az utóbbi időkben. Imponál neked ő,igaz? Sőt szerintem nagyon is...tuti tetszik neked,vagy talán még szerelmes is vagy belé.
-Ashton ne már! Egyszerre csak egy kérdés,most nem tudom melyikre válaszoljak.-forgattam szemeimet. 
-Szóval ez a nagy tanulásod? Ezért rohantál el tőlem? Nem is tudtam,hogy Harry Stylesból írtok dogát! 
-Na ebből elég Ash,vegyél vissza! Teljesen véletlen hogy vele összetalálkoztam...
-Miért ő is erre lakik?-kérdezte gúnyosan.
-Nem csak véletlenül ott ült a lépcsőnkön. 
-Véletlenüüül??!! Véletlenül miért nem ült az én lépcsőmön? 
-Talán mert nem tudja hol laksz?-mondtam gyorsan.
-Aha,és azt honnan tudja hogy te hol laksz?
-Ajj ennek a vallatásnak semmi értelme,olyan vagy mint egy FBI ügynök! 
-Hát kénytelen vagyok belőled kihúzni a szavakat,mert semmi értelmeset nem mondasz.-mondta.
-Na jó,gyere üljünk le.-böktem a lépcsőnkre,mert közben már hazaértünk. -Figyelj Ash,nem mondtam neked délután igazat. Hazudtam,oké bevallom. Nem akartalak megbántani de ha már így kihozta a helyzet akkor muszáj neked elmondanom,hogy nem érzek már irántad semmit. Kapcsolatunk valahogy varázsát veszítette. És persze rendes vagy,meg jó fej,meg ilyenek és nem is te tehetsz róla,de már legfeljebb csak barátként tudok rád gondolni. És kimondom amit olyan nehéz,de számomra a kapcsolatunknak ezennel vége. Ezt meg kell hogy értsd.-Ashton felugrott a lépcsőről mint akinek parazsat dobtak a segge alá.
-Meg kell hogy értsem?! Hogy te beleszerettél a kapcsolatunk közben?! Egy világhírű kis nyálgépbe?! A sztárocskába apró gödröcskékkel az arcán?! Ezt kell hogy megértsem,hogy 8 hónapot feladsz egy kóbor numeráért?!
-Ashton fejezd be,te nem tudod mit beszélsz. Ember,nincsen semmi kóbor numera,te bolond vagy?
-Még nem volt semmi?!-kérdezte cinikusan.-Hát akkor ez még hülye is. Csak ennyi hogy itt sétálgattok össze-vissza?! Ennyi? Ezért adod fel a kapcsolatunkat?-tette hozzá.
-Nem,nem ezért. Hanem azért mert egy utálatos,cinikus és rém nagyképű okostojás vagy. Nem fogok veled veszekedni,két perced van hogy elhagyd a lépcsőnket. Én ezt nem hallgatom tovább,csumi bementem! 
-Jól van,menj csak,menj. De nem fogom elhagyni ezt a lépcsőt,mert nem a tiétek. Ha akarok,itt ülök karácsonyig. 
-Felőlem ülhetsz Húsvétig is.-mondtam és becsaptam az ajtót. Fortyogva léptem be a nappaliba,nagyon feldúlt voltam. Anya és Malcolm tágra nyílt szemekkel bámultak rám. Hirtelen kitört belőlem a sírás. Anya odajött és átkarolt.
-Gyere igyunk egy forró csokit,már kész van. Akarsz a történtekről beszélni?-kérdezte. Lekuporodtam a kanapéra,és olyan kicsire húztam össze magam amekkorára csak tudtam. Nagyokat kortyoltam a forró csokiból,miközben anya próbált egy kis életet verni a lelkembe. Ettől sem lett túl jó kedvem így hát feladta. Malcolm csupa maszatos és ijedt feje bukkant fel mellettem,aki hirtelen megölelt és azt mondta,hogy szeret.
-Oké Malcolm,nem te vagy a gáz,te sokat segítettél,nincs hari.-öleltem át. Erre ő vad ugrálásba kezdett és ordított hozzá. "Jó fej vagyok,igen igen"-erre már én is elmosolyodtam.
-Én most felmegyek mert magányoskodni akarok egy kicsit.-mondtam anyának és felmentem a szobámba. Amiből persze semmi nem lett,mert ismét telefonos segítséget kértem Amandától. Mondtam is neki,hogy teljesen barom vagyok,nem állok a helyzet magaslatán,mint általában,és fogalmam nincs mit csináljak. Amanda ezzel állt elő,a sokadik panaszom után: -Na ebből elég! Azonnal lépj túl ezen a dolgon,anélkül,hogy fölbuknál a saját egódban. Tessék leszállni a önsajnálat vonatról,és cselekedni. 
-Mire gondolsz?-kérdeztem.-Mégis mit csináljak?
-Hát gondolom,valahogy kapcsolatba kellene lépned újra az imádott Harryddel...
-Mégis hogy a francba csináljam? Esetleg valami ötlet?-kérdeztem tőle.
-Az ötlet elég kézenfekvő basszus,végig gondolom és majd én cselekszem. Meg kell szereznünk a telószámát,és találkoznod kell vele. Erre azért is van szükség,hogy tisztázd magadban,az összezavarodott hülyeséged. 
-Ó ne már Amanda! Már az elején elgurult az a bizonyos fonal. Nem értem,hogy gondolod a telefonszámának megszerzését,mintha az olyan könnyű lenne.
-Na cső bébi,ez nekem menni fog.-erre a végszóra lerakta a telefont.
Ajj..ismét magam maradtam a gondolataimmal. Kimerészkedtem az utcára annak reményében,hogy valami jó ötletre lelek,és hát persze annak reményében,hogy véletlen megint belebotlok Harrybe. De ehelyett Willbe botlottam bele,a hülye szomszédba,akit egyébként is utálok,most meg főleg,mivel úgy gondoltam,hogy eltörte a lábamat. Miután reinkarnálódtam ebből a fájdalmas helyzetből,sértetten szóltam hozzá:
-Will,te hülye állat! Úgy hátba rúglak,hogy lenyeled a tűzcsapot!
-Ó bocsánat,ezer meg ezer bocsánat,nem akartam...!-mentegetőzött William. Ott tornyosult előttem,mint egy bamba szerencsétlenség. 
-Jajj,ne haragudj,hogy ilyen drasztikus voltam,de nem jön jól a lábtörés,még ilyen késői órákban sem az embernek. 
-Mivel engesztelhetnélek ki?-kérdezte.
-Azzal,ha békén hagysz.-mondtam majd távoztam az ellenkező irányba,köszönés nélkül. Ahogy céltalanul botladozam,megszólalt a telóm. Amanda volt.
-Hol vagy?-lihegte.
-Sétálok.-feleltem. 
-Egyedül vagy?
-Nem,ketten vagyunk. Én és az árnyékom.
-Na tedd félre ezt az angol humort. Én nálatok vagyok,de utánad mennék ha pontosan behatárolnád az útvonalad.-mondta.
-A parknál járok épp most.
-Oké ott telepedj le,mert nagyon jó hírekkel tudok neked szolgálni. Ha érdekel várj meg cica!-mondta és lerakta a telefont. Ez olyan hülye,mindig lerakja a legfontosabb résznél. Így nem volt mit tennem,letelepedtem egy kőoszlopra. Még fel sem tudtam eszmélni,már ott állt. Teleporttal jött?! 
-Gyorsabb vagy mint a távirat!-mondtam neki.
-Ááh dehogy,csak kerozint ittam!-nézett rám vigyorogva. 
-Szóval?-vártam,hogy mi az a rendkívüli jó hír. 
-Szóval add ide a telefonod.
-Mer' a tieden nincs lóvé?
-Ne legyél már ilyen hülye épp segíteni próbálok.
-Abba hogy az enyémen se legyen pénz?-viccelődtem és odanyújtottam a telóm. Nyomkodta a billentyűzetemet,majd elindított egy hívást és a kezembe nyomta.
-Kit hívok?-kérdeztem.
-Egy jó barátot.-felelte. 
-Háló?-szólt végre bele egy igen fáradt,de ismerős hang. Számomra a legkedvesebb hang a világon. Ahogy meghallottam fülig ért a szám,és a lábfájásomat is elfelejtettem.
-Szia Harry!-szóltam bele.
-Szia Samantha...-dermedve szorítottam meg a telefont....Samantha?!



4 megjegyzés:

  1. áhw*-*<3 de jó lett ez a rész is( már megint ) :))
    mondtam már h idegesítően ügyes vagy?!?!?! ;))
    értsd jól :** ;))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondtam már hogy imádlak??!?!?!?!??! :DD
      Köszönöm <3

      Törlés
  2. OMG *-* nagyonjórész lett megiint.:DD
    siess ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. uhfisdnvidsoijsvo nagyon szépen köszönöm!! :D<3
      Megpróbálok sietni,csak a suli nem hagy írni!! ://

      Törlés