-Harry szemszöge-
-Dugulj már el,én viszont tudnék aludni,kipihentnek kell lennünk,mert ma még rengeteg dolgunk lesz. Úgyhogy kukulj be,és ne gondolkodj,hanem aludj. A sok gondolkodás árt a szépségednek,fiam!-mondta álmosan.
-De Lou,kérlek hallgass már meg,valakinek beszélnem kell erről.
-Jó,akkor hívd fel anyukádat,de rólam szakadj le.-mondta Lou és látványosan mély álomba zuhant. Liam és Niall viszont leültek az ágyamra,és azt mondták,mondjam el,mitől nem bírok aludni megint.
-Itt vagyunk,meghallgatunk,de ötleteket csak akkor adunk ha feljön a Nap!-mondták egyszerre.
-Akkor meg minek beszéljek bármit is?!
-Harold,ne hisztizz!-szólt le Niall.
-Figyelünk és hallgatunk.-mondta erre Liam,méltóságteljesen.
-Oké,akkor mindent elmondok,csak rúgja már le valaki az ágyról Zaynt,mert ez már nem is horkolás,hanem brummogás.-böktem a fejemmel az ágyon elfekvő Zayn felé. Miután ez is megtörtént belekezdtem a szívem diktálta monológba. Ők figyelmesen végighallgattak,majd szónoklatom végén összepacsiztak és széles vigyor kíséretében nyugtázták,hogy emiatt nyugodtan aludjak,reggelre úgyis elfelejtem.
-Amikor felébredsz,már világos lesz,mindent másképp látsz. Megreggelizel,mert az nagyon fontos,és ha még mindig a fejedben lesz ez a szőke démon,akkor eskü,hogy segítünk megtalálni.-jelentette ki tudálékosan Niall.
-Ja,már csak azért is,hogy ne legyen még vagy harminc ilyen hülye éjszakánk-fűzte hozzá Liam. Erőszakkal lenyomtak az ágyra,betakarták még a fejemet is,és halkan elkezdtek énekelni egy altatót. Ez arra volt jó,hogy rájöttem,milyen jó barátaim vannak...még ha egy kicsit idióták is. És amíg hallgattam az általuk kreált altatót,addig sem gondoltam másra. De azt hiszem rájuk hamarabb hatott az altatójuk,mint rám. Mivel nem volt túl jó éjszakám,ezért elég rom volt az egész napom. Úgy néztünk ki hárman (Liam,Niall és én) mint egy kosár csipás cica. Nagyon sok feladat várt ránk,de Louis szerint egész nap úgy viselkedtem mint egy zombi. Minden lányt figyeltem,különös tekintettel a szőkéket,de Őt nem találtam sehol. A srácok már szétszívják a vérem,emiatt úgy érzem magam mint Jacob a Cullen villában. Cseppet sem könnyítik meg a helyzetemet a cukkolásaikkal. Tudom,hogy jót akarnak...de ez nekem most nagyon rossz. Nem haragszom rájuk,inkább csak magamra. Könyörgöm az agyamnak,hogy felejtsem már el az egészet,hiszen csak egy pár percre találkoztam vele...és ez így ment még vagy 5 napig. Ilyen éjszakák és ilyen nappalok váltakoztak. Louis azt javasolta,nagyon okosan,mint ahogy azt már tőle megszoktuk,hogy elvisz egy memória módosításra. Azt mondta,hogy még betegebb a floppym,mint a Zayné...pedig az se semmi. Egy nagy interjúsorozat befejezését készültünk megünnepelni,így hát betértünk a legközelebbi Starbucksba. Az történt,hogy nekem rendeltek 2,5 hektoliter kávét,hogy kibírjam hazáig anélkül hogy elaludnék,Niall pedig teleette magát finomabbnál finomabb sütikkel.
-Vagy Harry kap szívinkfartust ettől a sok kávétól,vagy Niall kap agyvérzést a sok édes,habos sütitől...akárhogy is lesz a végeredmény az lesz,hogy mindketten meghaltok.-mondta komolyan Louis.
-Óó,én annyira jó barátotok vagyok,és annyira utálom a haldokló embereket,hogy inkább lelőlek titeket,minthogy szenvedni lássalak benneteket. Ahhoz túlságosan szeretlek titeket.-közölte velünk Zayn.
-Na kész! Ezzel a poénnal már ki is nyírtad őket.-jelentette ki feldúlt arccal,de nevetve Liam. Ezen mindegyikőnk elkezdett nevetni. Épp a bejárat felé bambultam...amikor nagyot dobbant a szívem. Azt gondoltam,hogy a kávé hatása biztos,de nektek elmondom,hogy nem az volt ám. Hanem az én gyönyörű szép látomásom,aki egyenesen a kijáraton jött be és a tőlünk alig egy asztalnyi hármas lánykoszorúhoz csatlakozott. A szememet sem tudtam róla levenni,hiszen tényleg ő volt. Már alig vártam ezt a találkozást,és ő is észrevett engem,majd vad szemezésbe kezdtünk. Az én nagyon diszkrét barátaim,rögtön,egymást túlordibálva kérdezték tőlem,hogy ő-e az a lány. Cseppet sem volt feltűnő,és ááá égő sem amit műveltek. Sőt még Louis bekiabált olyan fene poénokat,hogy "mivan Harold,úgy hallgatsz mint aki odaszart."
-Úgy nézel mint aki szellemet lát.-okvetetlenkedett Zayn.
-Hagyd már ezeket a hullás dolgokat,már az agyamra mész velük!-okoskodott Niall.
-Basszus,ez tényleg az a csajszi! Ő az? Tényleg Ő az?-türelmetlenkedett Louis.
-Hagyjátok már békén,hogy gondolkozhasson!-mondta Liam.
-Ó,az nem jó,mert a nagy gondolatokból,Harold Edward Styles,még sosem jött ki jól.-poénkodott Lou. Legszívesebben elsüllyedtem volna néha,mert ezek olyan barmok voltak.
-Menj oda!-kiabált Louis.
-Hívd ide!-mondta Zayn.
-Menjünk oda mi!-vágott közbe Niall.
-Senki nem megy sehova,hagyjátok már békén.-mint mindig most is Liam volt a legdiplomatikusabb. De közben láttam,hogy a lány is beszél a barátnőivel,és ekkor felállt,és kisétált helyiségből. Nagyon megijedtem,hogy már megint el fogom veszíteni,a nékül,hogy bármit is tudnék róla,így hirtelen ötlettől vezérelve felálltam és utána loholtam. Még nem járt messze,ezért megszólítottam:-Szia szép szőke lány! Nem várnál meg?

nagyon tetszik a blogod, az egésznek a stílusa nagyon bejön és szerintem minden résznél egy picit profibban írod, szóval nagyon várom már a folytatást. ;dd
VálaszTörlésköszönöm szépen,szerintem amúgy holnap felrakom :) :D
VálaszTörlés